A méz a növények nektárjából a méhek által előállított termék. A nektár a növények kiválasztási folyamatai során keletkezik, híg cukortartalmú oldat, amely a méheket és az egyéb megporzó rovarokat a virághoz csalogatja. A nektárt a méhek átalakítják, víztartalma egy részének elpárologtatásával besűrűsítik és mézzé érlelik.

A besűrítés során a méhek a nektárt vékony rétegben felkenik a lép falára, miközben szárnymozgatással a levegő áramlását biztosítva a nektár fölösleges nedvességtartalmát elpárologtatják. A nektárcseppek többszöri felszívása és kiürítése során a nektárba a méh belső kiválasztó rendszereiből származó anyagok révén (gyomornedv, garatmirigy-váladék) savak, enzimek, fermentanyagok, hormonok kerülnek és dúsulnak fel az érlelési folyamat során egyre inkább sűrűsödő mézbe. Az érlelési folyamatot akkor lehet befejezettnek tekinteni, amikor a lépsejtekben összegyűlt mézet a méhek viaszfedéllel lezárják.

Böszörményi Gyula szerint „a méz tömény napsugár, sűrű cukor, kacagó szeretet”.

A méz összetétele

A méz alapanyagai a nektár és a mézharmat lehetnek.

A nektár, fő komponenseit tekintve lényegében vizes cukoroldat. Legnagyobbrészt fruktózt, glukózt és szacharózt tartalmaz, de megtalálhatók benne fehérjék, ásványi sók, savak és illóolajok is. A nektár cukorkoncentrációja 3 % (vízi jácint) és 80 % (selyemkóró) között változik. A nektárból előállított méz lényegében a nektár csökkentett víztartalmú, a méhek emésztőnedveivel összekevert változata.

A mézharmat alatt egyes fák kérgén és levelein megtalálható, általában élősködő rovarok által kiválasztott édes nedveket értjük. Bővebben az édesharmat méz tárgyalásánál fog róla szó esni.

Természetes cukortartalom (~75-80 %)

A méz szénhidrát-tartalma általánosságban 75-80 %, melynek meghatározó részét a benne található gyümölcs- és szőlőcukor (egyszerű cukrok - monoszacharidok) jelentik.
E két komponens a méz teljes száraz anyag tartalmának akár 95 %-át is jelentheti, egymáshoz viszonyított arányuk befolyásolja a méz édes ízét és kristályosodásának intenzitását. Gyümölcscukor tartalma fokozza édes ízét, magasabb szőlőcukor tartalma gyorsítja kristályosodását.

A mézben lévő egyszerű cukrokat invert cukroknak nevezik és a közvetlenül redukáló cukrok közé sorolják őket. A legtöbb szabvány (pl. FAO-WHO, Európai- és Magyar Szabványok) előírja az invert cukrok minimális mennyiségét a mézben. A virágmézek esetében ez a minimális arány 65 %, az akác- és édesharmat méz esetében pedig 60 %. Az invertcukrok mennyisége a mézben tárolás során kismértékben pozitívan változik. A változást a mézben lévő enzimek - elsősorban az invertáz enzim (lásd később) – okozzák. Az enzimek a mézben lévő szacharózt (amely kezdetben a cukortartalom akár 6-10 %-a is lehet – lásd lentebb) egyszerű cukrokká alakítják át. Egy szacharóz molekulából az enzimbontás után egy glükóz és egy fruktóz molekula lesz.
A gyümölcs és szőlőcukron kívül a mézben jóval kisebb arányban ugyan, de összetett cukrok – többek között maltóz és szacharóz –, illetve többszörösen összetett cukrok (oligo- és poliszacharidok) is előfordulnak. Az összetett cukrok mennyisége a mézben kevésbé meghatározó, az összes száraz anyag tartalom legfeljebb 20 %-át teszik ki.

Az egyik legfontosabb közülük a már említett szacharóz (répacukor, nádcukor), amely csak a repcemézben nincs jelen. A szacharóz tartalom egyéb mutatókkal együtt a méz valódiságáról is információt nyújt. A különböző mézek maximális nádcukortartalmát szabványok határozzák meg, az akác esetében ez 7-10 %, a virágmézek esetében 5-6 % lehet. Amennyiben ennél több nádcukor van a mézben, akkor az feltehetően gondatlanságból vagy szándékosan került a mézbe. Az ilyen méz a szabványok szerint hamisított méz, melynek előállítója vagy forgalmazója törvénysértést követ el.

Szintén a méz összetett cukorkomponenseit képviseli a maltóz, melynek aránya a méz cukortartalmára vonatkozóan rendszerint 5 % alatti, de egyes esetekben a 10 %-ot is meghaladhatja.

A többszörösen összetett cukrok (oligo- vagy poliszacharidok - dextrinek) csak kis mennyiségben vannak jelen a mézben. Eredetük részben természetes (a nektárból származnak), más részük a mézben lezajló enzimtevékenység eredményeképpen jön létre. Pontos összetételük és szerepük még nem tisztázott. A méz dextrintartalma néhány (1-5) százalék lehet, de az édesharmatméz nagyobb arányban (akár 14-15 %-ban) tartalmazhat ilyen cukrokat. A dextrinek a méz kristályosodási hajlamát is befolyásolják, a magasabb dextrintartalmú mézek nehezebben kristályosodnak.

A mézben megtalálható többszörösen összetett cukor például a melezitóz (egy háromértékű cukor, amely három egyszerű cukor molekulából áll), amely elsősorban az édesharmatmézben (erdei méz), a hársmézben és a fenyőmézben fordul elő jelentősebb mennyiségben.

A részletesebben említett cukrokon kívül analitikai módszerekkel még számos összetett cukrot mutattak ki a mézben, de ezek mennyisége igencsak elhanyagolható. A teljesség kedvéért említünk meg néhányat; ezek közé tartozik a kojibóz, az izomaltóz, a trehalóz, a genciobóz, a laminarbióz, a maltotrióz, a turanóz, a panóz, a maltulóz és az izomaltotrióz.

Víztartalom (~18-20 %)

A nektár mézzé érlelése során a méz víztartalma ugyan jelentősen csökken, de a cukrok aránya nem változik, ebből adódóan a nektár cukor aránya szinte teljesen azonos a méz cukor arányával.

A mézet 18-20 %-ban alkotja növények által többszörösen megszűrt, tiszta víz (szemben a nektár akár 90 %-os víztartalmával). Ennél sűrűbb (18 % víztartalom alatti, de legalább
16 % víztartalmú) méz csak különleges időjárási körülmények között – elsősorban nagy szárazság esetén – termelhető. Az érett méz víztartalma tehát igen szűk tartományban változik. A 16-17 % víztartalmú mézek már nehezen pergethetők ki a lépből, a 21-22 % vizet tartalmazó mézek ugyanakkor már kisebb beltartalmú híg, éretlen méznek számít. Nem megfelelő tárolás esetén a magasabb víztartalmú mézek forrásnak indulhatnak.

20 %-os víztartalom mellett a méz sűrűsége 1,39-1,47 g/cm3 közé tehető.

Egyéb összetevők (~1-2 %)

Az említett főbb alkotókon kívül a méz tartalmaz még fehérjéket, aminosavakat, vitaminokat, ásványi anyagokat, természetes antibiotikumokat, fontos enzimeket és egyéb szerves anyagokat. A szervezetünk megfelelő működéséhez szükséges 24 ásványi anyagból 22 valamennyi mézben megtalálható. Ezek közül megemlítendő a magas magnézium és kalcium tartalom, de a méz a szervezet számára nélkülözhetetlen cinket, rezet, foszfort, káliumot, nátriumot és vasat is tartalmaz. A mézek ásványianyag-tartalma befolyásolja azok színét; a sötét színű mézekben több ásványi anyag található. A mézben lévő ásványi anyagok mennyiségét és összetételét leginkább a nektár termőhelyének talajviszonyai határozzák meg. A nem fémes elemek közül legnagyobb mennyiségben a foszfor van jelen a mézben, általában a foszforsav sóinak formájában. Kisebb mennyiségben a mézben van még klór (kloridokban), kén és szilícium. A méz ásványi anyagainak aránya legtöbbször 0,1-0,3 % közötti.

A mézben előforduló 11 féle vitamin közül megemlítendőek az A-, B1-, B2-, B5-, B6- és C- és K-vitamin, melyek ugyan kisebb mennyiségben találhatók meg bennük, mint a zöldségekben és a gyümölcsökben, azonban mennyiségük tárolás során sem csökken. Erős antibiotikus hatása jelentős enzimtartalmának köszönhető. Almasavat, citromsavat, folsavat ás nikotinsavat is tartalmaz, melyeknek meghatározó szerepe van a méz semlegesnél alacsonyabb pH-jának kialakításában. Az említett szerves savak mellett a pH-t a mézben fellelhető ásványi savak is befolyásolják. Ezek érzékszervi vizsgálatokkal nem minden esetben kimutathatók, ugyanakkor műszerrel mérhetők.

A méz pH értéke tehát savas, a savasság mértéke azonban fajtánként eltérő. A virágmézek pH értéke 3,6 és 4,5 között van. Az édesharmat mézek kevésbé savanyúak, a pH-juk rendszerint 4 feletti, de az 5-öt ez sem haladja meg. A méz pH értékének kialakításában a szabad savtartalom mellett szerepük van az aminosavaknak, a fehérjéknek és az egyéb ásványi anyagoknak is.
A szerves savak már a nektárban is jelen vannak és a méz érlelése (víztartalmának csökkenése) során értelemszerűen feldúsulnak. Ezen túl savak a méhek garatmirigyeiből is kerülnek a mézbe, illetve az enzimtevékenység során is keletkeznek. A méh garatmirigye hangyasavat, ecetsavat és néha sósavat is tartalmaz. Az enzimek tevékenysége során főként glukonsav keletkezik.

A korábban már említett szerves savakon kívül valószínűsíthetően szintén növényi eredetűek még a mézben kimutatható foszforsav, szulcinsav, piroglutaminsav, borostyánkősav és malonsav.

A méz ízén a savtartalom csak kissé érződik, mert a savas ízt az árványi anyagok, a fehérjék és aminosavak tompítják, pufferelik. Emiatt a méz savtartalmának mérése nem egyszerű. Különösen az erdei- és édesharmatmézek esetében érdekes, hogy a nagyobb savtartalom nem okoz egyértelműen alacsonyabb pH értéket, éppen ellenkezőleg, az édesharmatmézek pH-ja közelebb áll a semleges értékhez, mivel ebben a mézben erősebben érvényesül a puffer hatás.
A szerves savak egyben a mézben eddig azonosított mintegy 120 féle aromaanyag képviselői is. Az aromaanyagok aránya határozza meg az egyes mézfajták ízét. A mézben legrégebben meghatározott aromaanyag a diacetil, amely a karamell ízt okozza.

A mézben az említett összetevőkön kívül található még kolin és acetilkolin is. Ezek csak rendkívül kis mennyiségben fordulnak elő, fiziológiai hatásuk ismert. Nem tisztázott az, hogy milyen úton kerülnek a mézbe, de azt tudjuk, hogy kolinból ötször annyi van a mézben, mint amennyi acetilkolin.
A méz természetes alapanyaga a nektár ugyan nem tartalmaz fehérjéket, ellenben azok a mézbe természetes körülmények között is bekerülhetnek. A mézben kimutatható fehérjék az érlelés során a méhek mirigyváladékából és a mézbe kerülő egyéb anyagokból – többek között a virágporból – származnak. A különböző mézek fehérjetartalma így 1-1,5 % körül alakul. Édesharmatmézekben a fehérjeszint esetenként a 3 %-ot is elérheti. A fehérjék mennyiségének és összetételének vizsgálatával a méz eredetére, sőt bizonyos mértékig a természetes voltára is következtetni lehet.

A mézekben jelentős mennyiségű aminosav is előfordulhat (pl. a zsályaméz jelentős mennyiségű fenilalanint tartalmaz). Jelenlegi tudásunk szerint a mézekből eddig 18 féle aminosavat mutattak ki, melyek közül a prolin fordul elő legnagyobb mennyiségben, amely a méz aromájának egyik fő alkotóeleme. Az aminosavak a mézben nagyrészt kolloidális formában találhatók meg és nagy a szerepük a méz felületi feszültségének kialakításában is.

Fentebb, a cukortartalom alakulásának bemutatásánál kiderülhetett, hogy az enzimek igen fontos szerepet játszanak a mézben. Az abban lezajló átalakulások az enzimatikus folyamatok révén történnek meg. Jelenlétük, mennyiségük és aktivitásuk információt nyújt a méz állapotáról, valódiságáról, érettségéről, belőlük esetenként a méz eredetére, sőt a tárolási és feldolgozási körülményeire is következtetni lehet. A mézben eddig 19 féle enzimet és aminosavat azonosítottak.

A méz keményítőbontó enzimeket tartalmaz, melyeket a tudományos életben diasztáznak vagy amiláznak neveznek. A diasztáz enzim a méh garatváladékából származik. Aktivitása bizonyos mézek esetében igen magas. A hazai mézeink nagy része közepes diasztáz-aktivitással bír, az akácméz diasztázaktivitása viszont kimondottan alacsony. A méz diasztáz-aktivitása szobahőmérsékleten (20 °C) történő tárolás során csak kismértékben változik, csak kb. 4 év alatt csökken a felére. Magasabb hőmérsékleten - 58-60 °C fokra melegítve - azonban viszonylag rövid idő alatt megindul az enzim inaktiválódása. A diasztáz aktivitás meghatározása fontos vizsgálat, mert a túl alacsony enzimaktivitás a méz éretlenségét, hamisítását esetleg szakszerűtlen kezelését és/vagy tárolását jelezheti.

Az invertáz enzim szintén a méh garatmirigy-váladékából kerül a mézbe. A diasztáznál sokkal inkább érzékenyebb a melegre, az erősen ingadozó hőmérséklet is erősen csökkenti az aktivitását. Fontosságát az adja, hogy ez az enzim végzi a mézben lévő répacukor lebontását. A természetes eredetű méz répacukor-tartalma - amely mézfajtánként jelentősen eltérhet - a mézben lévő invertáz hatására bizonyos idő alatt egészen minimálisra csökkenhet. Egy időben az invertáz vizsgálatának fontos szerepe volt a mézkereskedelemben, ugyanis a természetes állapot mellett ez alapján következtettek az esetleges hőkezelésekre is. Mivel azonban az invertáz aktivitást más tényezők is befolyásolják, ma már a méz más paramétereit vizsgálják.

A mézben kis mennyiségben találhatók egyéb enzimek is, amelyek eredetére és szerepére eddig még nem sikerült egyértelmű magyarázatot találni. Ezek a kataláz, invertin, oxidáz, reduktáz, peroxidáz, transzferáz, aszkorbisav-oxidáz és a glükóz-oxidáz. A glükóz-oxidáz már régóta a figyelem középpontjában áll, mert a szakemberek szerint ez okozza a méz antibiotikus tulajdonságait. Ez az enzim a glükózt glükonsavvá és hidrogén-peroxiddá alakítja át. Az előbbi a méz savasságának kialakításában játszik szerepet, a hidrogén-peroxid pedig egy erős baktériumölő hatású anyag. A méz ezen tulajdonsága igen kedvező, mert a hidrogén-peroxid hatására a mézbe kerülő patogén baktériumok a mézben hamarosan elpusztulnak. A felsorolt enzimek mindegyike meglehetősen érzékeny a hőre, emiatt aktivitásukat csak a hőkezelésnek még ki nem tett mézben őrzik meg.

Az ellenőrzött körülmények között termelt méz kizárólag természetes összetevőket tartalmaz, melyben eddig körülbelül 180 összetevőt azonosítottak. Ezek meghatározó része ugyan csak nyomni mennyiségben, de a szervezet számára mégis megfelelő arányban fordul elő benne. A méz tehát az egyik legösszetettebb természetes élelmiszerünk.

A méz élettani hatása

Ismereteink alapján a méz hozzávetőlegesen 70 féle gyógy- és fiziológiai hatással bír. Általánosan igaz valamennyi fajtamézre, hogy kedvezően hat az izomzat és a szív működésére, pozitívan befolyásolja az emésztőrendszert, csökkenti a vérnyomást és gyógyító hatással bír légúti és májbetegségeknél is. Hatásosan gyógyítja a meghűléses betegségeket és a felső légutak hurutos elváltozásait is. A májban glükogénként lerakódva serkenti az ellenméreg anyagok termelését, amelyekkel a máj semlegesíti a szervezetbe került káros, esetleg mérgező anyagokat. A bennük található természetes antioxidánsok az anyagcsere és baktériumok ellen történő védekezés során keletkező szabad gyököktől védik a szervezetet. A méz gyorsan felszívódik, ezzel segíti, hogy fáradság és gyengeség esetén rövid időn belül javítja a közérzetet. Fokozza továbbá testünk vörösvérsejt működését, amely szintén hozzájárul a jó közérzet megtartásához. A méz cukortartalma gyorsan felszívódik, nem raktározódik, éppen ezért nem okoz testsúlynövekedést. Ettől függetlenül fogyasztásra ajánlott napi mennyisége 100-150 gramm. Fertőtlenítő anyagai gátolják a fogszuvasodás megindulását.

A méz segíti az emésztést és csökkenti a depressziót. Jelentős a méz kedvező hatása a különböző szervek gyulladásos megbetegedéseinél, bőrbetegségek, fertőzött sebek és fekélyek esetén is. Jól bevált gyógyszer az összes epe- és hasnyálmirigy-megbetegedésnél, májgyengeségnél.

A méz jótékony hatása többek között az is, hogy képes segíteni az izmok munkáját, így a szívizom működésére is pozitív hatással van. Szívizomgyulladás, szívritmuszavar, sőt hipertónia esetén is kifejezetten ajánlott a rendszeres mézfogyasztás, hiszen a méz jótékony hatása rövid időn belül megmutatkozhat.

Pozitív hatása kiterjed többek között a szervezet teljesítőképességére is, vagyis rendszeres fogyasztása esetén javulhat a kondíció, és a betegségekkel szembeni védekezőképesség is nagymértékben fokozódhat.

A méz segítségével tehát megelőzhetők a betegségek, illetve a legtöbb, már bekövetkezett betegség esetén gyorsítja a lábadozást, segíti a fizikai és szellemi energiák visszanyerését, tehát a teljes felépülést támogatja. A mézfogyasztás hatására javul a sejtek oxigén felhasználása, ami jelentősen növeli a teljesítőképességet.